MOHÁCSI  FERENC (1924-1980)

festőművész

1941-46 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója. Mesterei Boldizsár István és Kmetty János, 1950-ig Kmetty tanársegéde a Főiskolán.  Rákospalotán élt és tanított. 

1949-1963 között rajztanár a XV. Ker. Radda Barnen utcai általános iskolában.

1957. Moszkva - VIT díjat kapott.

1958. Derkovits ösztöndíj–ezt másfél év múltán visszavonták, mivel elvonatkoztatott pályamunkát adott be, míg a kért téma kötelezően „emberközpontú” volt, s a bírálóbizottság ezt személyes sértésnek vette.

 Főleg murális művészettel foglalkozott, tizenkét munkája nyert első díjat, de csak hat valósulhatott meg: a szakmai zsűri  elismerése ellenére a beruházók nem igényelték a többit. Készült sgraffito Székesfehérváron és Kecskeméten, mozaik Debrecenben és Nyíregyházán, gobelin Székesfehérvárra és Bajára.  

 Számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt. 1967-ben önálló kiállítása volt a Rákospalota Múzeumban. Munkái megtalálhatók a Nemzeti Galériában, a Kiscelli múzeumben, a Rákospalotai Múzeum tulajdonában, illetve Antwerpenben és a leningrádi  Ermitázsban, valamint magánkézben New Yorkban, Párizsban és Ambergben.

 A ’70-es évek Magyarországa, a rendszer, amelyben élnie kellett sok keserű pillanatot okozott neki. Nem szorult háttérbe, de a kor szelleme miatt önként visszavonult a nyilvánosságtól. Elvonultsága egyfajta védekezés volt. Szinte az egyetlen megélhetési forrása, hogy a Tankönyvkiadó megbízásából illusztrációkat készített.

 Művészi stílusa Barcsay Jenő konstruktivizmusával rokonítható, azonban geometrizáló formavilága jóval szabadabb, kevésbé spekulatív. A kontúrokba foglalt redukált formák mögött mindig felsejlik valamiféle életszerűség, melyet gazdag festőiség illetve játékosság jellemez.